Az esettanulmányunk célja programértékelés volt, mely a fejlesztő program keretében történő változások bemutatását szolgálta. Az esettanulmány módszerén belül a programértékelés akkor választható, ha a program hatására jelentős változásokat találhatunk a gyakorlatban, továbbá a komplexitása mellett az egyedi eseteket is szeretnénk feltárni. Yin, 2003 és Szokolszky (2004) nyomán az elemzésünk több esetes vizsgálat volt. A több esetes vizsgálat előnye, hogy meggyőzőbb, mint az egy esetes vizsgálat. Az esettanulmány megbízhatóságát növeli, ha az eredményt több eset is alátámasztja. Az esetek kiválasztása ennél a módszernél nem a mintavételezés logikáján alapul, hanem a megismétlés logikáján, vagy az a döntő, hogy milyen valószínűségi szintet mutat az adott eset az eredmények értelmezésében.
A minta kiválasztása egy óvodai csoportban történt. A kiválasztott gyermekek szülei vállalták, hogy gyermekük részt vesz a tanév során a fejlesztésben. A gyermekek között két sajátos nevelési igényű gyermek van, azonban a kutatásba bevont öt gyerekek olyan tüneteket mutatott, melyek későbbi tanulási zavart jelezhetnek elő. A tanulási nehézségek okai lehetnek Kulcsár (2011) a külső megjelenésben látható jelek, a hiperaktivitás, gyenge figyelem, az érzékelés és motorikus zavarok, a téri orientációs zavarok, a látászavarok, a nyelvi fejlettség hiánya. A kiválasztott öt eset közül a következő tüneteket diagnosztizáltuk. 1. A külső megjelenés látható jelei, melyek a testalkat alapján láthatóak és fiziológiai tüneteket mutatnak. Ez két gyermeknél volt megfigyelhető. 2. A hiperaktivitást mutató gyermekek nem tudnak nyugodtan ülni, társaik figyelmét elvonják, nem tudják kivárni, hogy szót kapjanak, alacsony a toleranciaszintjük, a közeledésre gyakran agresszióval válaszolnak. A figyelemzavaros gyermek figyelme nehezen tartható és nem elég intenzív. Ez a tünet két gyermeknél volt megfigyelhető. 3. A figyelem szelekciója gyenge, nem tudja kiválasztani a lényeges információkat. Teljesítményük azonban változó, esetenként tudják figyelmüket összpontosítani. Ez négy gyermeknél volt megfigyelhető. 4. Az érzékelés és motorikum területén mutatkozó zavarok azt jelzik, hogy a nagymozgások összerendezetlenek, a finommozgások koordinálatlanok, a látáshoz kapcsolódó elemi gondolkodási műveletek nem működnek megfelelően. Az alakot nehezen, vagy nem tudják megkülönböztetni a háttértől, vagy nem tud egészként értelmezni részeket. A különböző ingerek átfordítása is nehézségekbe ütközik, például, ha valamit mondanak nekik, akkor nem tudják cselekvésben megvalósítani, a finom auditív ingerek megkülönböztetésével nehézségeik vannak. Pl. a cipőfűző bekötése, csomó kötése. Ezek a jellemzők öt gyermeknél mutatkoztak. 5. a téri orientáció területén megfigyelhető, hogy nem tudják saját helyzetüket megítélni térben. Ekkor bizonytalanok, esetenként próbálgatják magukat. Ezek a gyermekek térben és síkban nem tájékozódnak biztonságosan, a térirányokat összekeverik. Megmutatkozik ez a zavar a betűknél is, pl. az a-e, p-b, d-b betűknél. Olvasáskor könnyen felcserélik a betűket, szótagokat. Ezek a jellemzők három gyermeknél voltak megfigyelhetőek. 6. A halláshoz kapcsolódó problémák esetén a gyerekek nem hallják az időtartambeli különbségeket, hangképzési problémáik vannak, helyesírási nehézséggel küzdenek, betűket hagynak ki, mert nem hallják őket. A problémák két gyermeknél azonosíthatóak. 7. A látáshoz kapcsolódó zavarok esetében a gyerekek térlátása bizonytalan, olvasási nehézségeik vannak, a betűket is nehezen azonosítják. 8. A nyelvi fejlettség zavarai abban nyilvánulnak meg, hogy a gyerekek beszédhibásak, gyengén artikulálnak, szókincsük alacsony. Gátlásosak a beszédben, ami a kommunikációt is befolyásolja. A másik zavar, amikor a gyerek állandóan beszél, anélkül, hogy közlési tartalma lenne. Ezek négy gyermeknél azonosíthatóak. 8. A tanulási nehézség tünete a másodlagosan kialakuló tünet, mely leginkább a viselkedésben nyilvánul meg. Ilyenek a túlzott visszahúzódás, az ellenállás, túlzott reakciók. Ezek a szempontok. három gyermeknél jelentkeztek.