A kutatás főbb lépései Szokolszky (2004) nyomán a következők voltak. 1. Kutatási kérdés meghatározása. Kutatási kérdésünk arra irányult, hogy a mozgásfejlesztő programunk milyen fejlesztő hatást eredményez óvodás gyermekek fejlesztésében. 2. A konkrét esetek kiválasztása során olyan gyerekeket választottunk ki, akik a csoportban olyan mozgásos nehézségekkel rendelkeznek, amelyek leküzdése a később mozgásos és tanulási fejlődést is pozitívan befolyásolja. 3. Az előkészületek a szülők megkeresésével kezdődtek, akik vállalták, hogy gyerekük egy tanéven át részt vesz a vizsgálatban. A programról felvilágosítást kaptak. 4. Az adatgyűjtés az előteszttel kezdődött a 2016-17-es tanévben, mely a következő területekből épült fel. Az előteszt felvétele egyénileg történt a tanév elején. A gyerekek számára ez kb. 30 perces adatfelvételt jelentett, három alkalommal. Az adatfelvevő a kísérlet során ugyanaz a személy volt. Az előteszt felvétele után következtek a fejlesztő foglalkozások. A tanév végén került sor az utóteszt felvételére, mely ugyanazon feladatokból állt, mint az előteszt. Így az utóteszt a gyerekek számára ismét kb. 30 perces adatfelvételt jelentett, három alkalommal. Az adatok feldolgozása és az elemzés ezután kezdődött. A kutatás során biztosítottuk a dokumentációt a mozgásos fejlesztő programok kidolgozásán keresztül, és az átláthatóságot is, a programba betekintést nyerhettek a szülők.

A fejlesztő programban 1) első lépés az egyéni terápia tervezése volt. Az egyéni terápia az előmérés után kezdődött. A következő táblázat mutatja, hogy melyik gyereknek mely fejlesztésre volt szüksége az előteszt eredményei alapján. A Table 1 mutatja a teszt területeit és a gyerekek számára szükséges fejlesztendő területeket X-el jelöltük.

Table 1. A teszt területei és a fejlesztett területek a gyerekek szerint

A fejlesztés tervezésénél válogatni kell. Ha túl sok a fejlődési zavar, vagy a lemaradás, akkor nem lehet mindent egyszerre fejleszteni. Túlterhelni nem szabad a gyereket. Az első menetben nem fejlesztünk vizuális percepciókat, beszédkészséget, gondolkodást, emlékezetet. Ezekkel kapcsolatban csak alapozó terápiát folytathatunk. Gyakran előfordul, hogy nincs is szükség fejlesztésükre, mert ahogyan az idegrendszer érésében elmaradott területek beérnek, úgy a magasabb rendű funkciók (beszéd, gondolkodás, emlékezet, olvasás, írás) spontán módon fejlődnek a gyerekek életkorának megfelelő szintre. A terápia gerincét az elemi mozgások fejlesztése adja.