A mozgás az óvodás gyermekek életének fontos részét alkotja. A mozgás hatással van a fejlődésükre, növekedésükre, nem pótolható semmilyen más tevékenységgel. A mozgás azonban nemcsak testi fejlődésre hat, hanem a gyermekek idegrendszeri és kognitív fejlődését is befolyásolja. Így a sportnak is a gyermekek egészséges testi fejlődésének és életmódjának alakulásában van szerepe, valamint a kognitív fejlődéssel is kapcsolatban áll. Amellett, hogy a mozgáshiány, az elhízás olyan egészségügyi problémákat is generál, mint a hypertension, hyperlipidaemia, cardiovascular dysfunction and type 2 diabetes (Reilly 2005), olyan tanulási zavarokat is előrejelezhet, mint a diszlexia, diszgráfia, vagy diszkalkulia. A mozgást illetően Magyarország azért van szerencsés helyzetben, mert a kötelező óvodába járás 3 éves kortól 6 éves korig tart. A gyerekek egész nap óvodában vannak. Az óvodák nyitva tartása változó, de általában 6 órától várják a gyerekeket és 17 óráig kell elvinni őket. A gyerekek általában 8 órára érkeznek és fél 4-4 óra közül viszik haza őket. Így a gyerekek foglalkozásába beépíthető a mozgás, a sport és a szabad játék. Venetsanou és Kambas (2017) írja, hogy a görög gyermekek általában 5 órát töltenek el az óvodában. Ez Magyarországon ennél lényegesen több, mióta bevezették a kötelező 3 éves óvodába járást, éppen a gyermekek fejlesztése, a lemaradások felzárkóztatása céljából. A gyerekek így rendszeres mozgásos foglalkozásokon vesznek részt a mindennapos testnevelésen keresztül. Vagy kötelezően kb. 15-30 perces foglalkozások vannak életkortól függően, vagy hosszabb, mozgásra épülő irányított tevékenység részek a napban. A gyermekek reggel, délelőtt és délután kapnak lehetőséget a szabad játékra, amely nagyon gyakran mozgáshoz kötődik, például az udvari játékon keresztül.
Több kutatás vizsgálta az óvodások mozgásfejlettségét (Ghaly, 2010, Temple, Crane, Brown, Williams, & Bell, 2016) vagy azt, hogy a fejlődésbeli hiányosságok és a motoros (motoric) képességek fejlődésbeli elmaradásai hogyan alakulnak és ezek hogyan befolyásolják a mozgásos tevékenységekben való aktív részvételt (physical activity) a tanulói közösségekben (Goodway & Branta, 2003; Stodden, Goodway, Langendorfer, Roberton, Rudisill, Garcia & Garcia, 2008). Az a gyermek, aki valamilyen mozgásos nehézséggel rendelkezik, a próbálkozások után könnyen elveszti a motivációját és az adott mozgást inkább nem próbálgatja és végzi. Ezért is fontos téma a motoros fejlődés figyelemmel kísérése, diagnosztizálása és szükség esetén a fejlesztése (Hamilton, Liu & ElGarhy (2017). Venetsanou, Kambas & Giannakidou (2015) azt hangsúlyozta, hogy a testmozgás (physical activity) lényeges a motoros fejlődésben. Az óvodai szakasz megalapozza a mozgásos képességeket és előfeltétele (prerequisite) a mindennapi boldoguláshoz és az intézményes mozgásos tevékenységek végrehajtásához is. Az óvodai szakasz az agyi fejlődés szempontjából is érzékeny időszak, változik a mérete, komplexitása.
Reilly, Kelly, Montgomery, Williamson, Fisher & McColl (2006) nagycsoportos óvodásokkal (preschoolers) végzett fejlesztő programot. A mozgásos programjuk (physical activity programme) heti 30 perces foglalkozásokat foglalt magába, melyet 24 héten át folytattak. A fejlesztésbe a családot is bevonták, és szorgalmazták, hogy a családok aktívan töltsék el az időt. A kontrollcsoport nem kapott külön fejlesztést. A program eredménye az volt, hogy a mozgásos képességekben (movement skills) fejlődés mutatkozott, és ez a jövőbeli életvitelre is hatással lehet.
Goodway, J., & Branta, C. (2003) hátrányos helyzetű óvodásokat vizsgáltak (disadvantaged preschoolers) az alapvető motoros képességek területén (fundamental motor skill). A fejlesztés 12 héten át tartott. A fejlődés változását a tárgyi kontrol és a lokomotoros alskálákkal mérték (object control and locomotor subscale). Az eredmények azt mutatták, hogy a mért területeken szignifikáns teljesítményemelkedést mutatott a kísérleti csoport a kontrollhoz képest.
Zimmer, Christoforidis, Xanthi, Aggeloussis & Kambas (2008) szintén óvodásoknál (4-6 éves) fejlesztette a pszichomotoros képességeiket (Psychomotor skill) és ezzel a motoros képességek területén elért eredményeiket vizsgálták meg. A kísérleti és kontrollcsoportosos vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a kísérleti csoport nagyobb mértékű fejlődést mutatott a projekt végére és leginkább a 4 évesek motorikus teljesítményemelkedését találták (motor proficiency score).
Kouli, Avloniti, Venetsanou, Giannakidou, Gazi, & Kambas (2010) szintén 4-6 éves gyermekeket vizsgált egy tanéven át. A pszichomotoros fejlesztést multikulturális környezetben valósították meg (psychomotor programme in a multicultural environment.). A program eredményei azt mutatták, hogy célzott fejlesztéssel növelhető a pszichomotoros képességek szerepe. A kísérleti csoport önmagához képest szignifikáns teljesítmény-emelkedést mutatott, mialatt a kontrollcsoportban sokkal kisebb változások mutatkoztak. A kísérlet kultúraspecifikus különbségeket nem mutatott. Arra azonban felhívja a figyelmet, hogy a célzott fejlesztés meghatározza a gyermekek fejlődését.
Ghaly (2010) célja, hogy az alapvető motorikus képességek (fundamental motor skills) fejlesztése volt 5-6 évesek körében. A program nyolc hétig tartott és 45 perces foglalkozások voltak. Kétszer egy héten voltak foglalkozások specifikusan megtervezett terv szerint. A mozgási mintázatok (movement pattern) három részből épültek fel, a bemelegítés egyszerű nemstrukturált mozgások szerint, strukturált mozgások és levezetés ((1) warming up with usage of simple unstructured movement, (2) structured movement pattern, (3) cool down ). A strukturált és nemstrukturált mozgások a gyermekek számára ismerősek voltak: pl. a locomotosros képességek területén az ugrálás, csúszás, stb, és a tárgyak kontrollja területén a labda dobása, elkapása, stb. (locomotor skills, such as gallop, hop, slide, jump...) and object control skills (catch, throw, kick, dribble...) Eredményei azt mutatták, hogy a programja strukturált és nem strukturált mozgási mintázatokkal a kísérleti csoport esetében (movement program by using unstructured and structured movement pattern) szignifikáns teljesítményemelkedést mutatott ki a program végére. Mutatkoznak olyan részterületek, amelyeken a kontrollcsoporthoz képest a kísérleti csoport jelzett szignifikánsan magasabb eredményeket. A kíséreti csoport önmagához végzett összehasonlítása minden esetben a kíséreti csoport szignifikáns fejlődését mutatta.
Marouli, Papavasileiou, Dania, Venetsanou, (2016) kutatásában 3.5-5 éves óvodások vettek részt nyolc hetes fejlesztő programban. A program célja a motoros teljesítmény és az önmagukról alkotott percepció (motor proficiency (MP) and self-perceptions) vizsgálata volt. Az eredmények azt mutatták, hogy a kísérleti csoport szignifikáns teljesítményemelkedést mutatott a motoros teljesítményben a kontrollcsoporthoz képest, míg az önpercepciója nem változott jelentősen egyik csoportnak sem. Azt a fontos konklúziót vonták le, hogy a motoros fejlesztésben nagyon sok személyes és környezeti faktor is közrejátszik. Ilyen pl. a gyerekek egyéni jellemzői, a tanulási környezet, az óvónővel való kapcsolata. Ezen kívül, hogy nagyobb volumenű változást elérjük, szükség van a hosszabb távú fejlesztésre, mert a motoros képességek fejlődése időben jóval elhúzódóbb folyamat.
A következő kutatás egy olyan mozgásfejlesztő programot mutat be, mely óvodában valósult meg egy tanéven keresztül. A kutatás középpontjában öt olyan gyermek fejlesztése került, akik mozgászavarral küszködtek és fejlesztésükkel a későbbi tanulási zavaruk minimalizálását is szerettük volna elérni.
