A kutatásunk az óvodás gyermekek mozgásfejlesztését tűzte ki célul. A magyar Óvodai Nevelés Programja rávilágít a gyermekek mozgásfejlődésének fontosságára, mely egyrészt a testnevelésen, másrészt egyéb tevékenységeken, mint pl. a téri környezet megismertetése, vagy a játékon keresztül nyilvánul meg. Minden gyerek azonban nem képes a mozgásos követelmények teljesítésére, ők fejlesztést igényelnek már kora gyermekkorban, hogy a lemaradásukat megakadályozzuk és az iskolába lépésre még nagyobb hátrányt halmozzanak fel. A mozgásfejlesztés azért is lényeges, mert a mozgásbeli zavarok tanulási zavarokat is előre jelezhetnek, és a tanuláshoz szükséges képességekkel kapcsolatban állnak, pl. problémamegoldó képességek. A kutatás célja a Delacato és munkatársai (Delacato et al) által fejlesztett mozgásfejlesztő program alkalmazása volt, melyet Kulcsár adaptált Magyarországon. A mozgásfejlesztésben egy óvodai csoportból öt óvodás (4 éves) vett részt, akik 9 hónapos tréningen vettek részt a 2016-2017. tanévben. A konkrét esetek kiválasztása során olyan gyerekeket választottunk ki, akik a csoportban olyan mozgásos nehézségekkel rendelkeznek, amelyek leküzdése a később mozgásos és tanulási fejlődést is pozitívan befolyásolja. A foglalkozások hetente 30 percesek voltak, de voltak olyan gyakorlatok, melyeket naponta kellett végezni. Projektünkben abból indultunk ki, hogy célzott fejlesztéssel javítható a gyerekek mozgása, a hibákat korrigálni lehet, vagy enyhíteni a mozgászavarokat. Mozgásfejlesztésünktől továbbá azt vártuk, hogy a gyermekek egyéb zavarai is csökkenthetők, mint közvetett hatás (indirect), ilyen például a beszédzavarokon belül a kiejtési zavarok, vagy az alacsony szókincs. A fejlesztő program kidolgozása egy egyéni terápiából és egy alapozó terápiából állt. A fejlesztés a Reprodukciós képességre, a Soralkotásra, a Térirányok felismerésére, a Különbségek felismerésére, a Finom mozgások fejlesztésére, az Auditív megkülönböztetésre, a Térérzékelésre és az Elemi mozgások fókuszált attól függően, hogy melyik gyermeknek volt szüksége az adott területen történő fejlesztésre. A gyerekek fejlesztését az esettanulmány módszerével dolgoztuk fel. A fejlesztő munka előtt és után teszttel mértük a gyerekek mozgásfejlettségét. Az eredmények azt mutatták, hogy az előteszt és utóteszt összehasonlításánál mutatkoztak változások az utóteszt eredményeinek alapján. A fejlesztő hatás azonban eltérő mértékben jelent meg. A mintát alkotó gyermekeknél a következő tanév elején is diagnosztizálni kell, hogy további fejlesztés szükséges-e, és mely területen. Ugyan a hibás lábtartást sikerült korrigálni, a téri irányok felismerését, térérzékelést, a finom mozgásokat fejlesztettük, azonban további gyakorlásra, ismétlésre van szükség a továbbiakban. A fejlesztés szempontjából az elmondható, hogy az eredmények bíztatóak és a mozgásfejlesztő gyakorlatok beépíthetőek nemcsak az óvodai napirendbe, de egész csoportnál is alkalmazhatóak lennének. Ami nehézséget jelentett, az a tesztek felvétele, mely elég hosszadalmas volt, és 4 éves gyermekeknél három alkalommal voltak kivitelezhetőek a terjedelme miatt. A pedagógiai munka szempontjából elmondható, hogy az óvónőknek több segítségre lenne szüksége, hogy a mozgásos teszteket egész csoporttal felvegyék és az egész csoportról diagnosztikus képet kapjanak. A fejlesztés kiscsoportban és egyéni fejlesztés keretében jól megvalósítható volt, azonban egész csoportban történő megvalósítása pedagógiai asszisztens bevonását teszi szükségessé. A fejlesztő program jó lehetőséget adott arra, hogy azok a gyerekek is sikerélményhez jussanak, akik egyes területeken társaiknál ritkábban vannak a legjobbak között. Az óvónőknek, tanároknak kell arra odafigyelni, hogy a gyerekek motivációját biztosítsák, magabiztosnak érezzék magukat, biztonságban érezzék magukat és átéljék a mozgás örömét, a flow-t.